I didn’t write any post so long time ago, I tried to catch my dream as hard as it was possible and I was working on it, then I realised I was lying to myself. I put many effort in it and I was studying hard, but I spent hours with candy crush or searching something interesting on Instagram. I even know those popular 14 years old girls have a fight on a snapchat story which magically disappeared and only one person recorded it…”haw ba dat?” Why do I even know this brain killing something?

The purpose is my everyday life to inspire people to create a positive attitude and making their day special, moreover to motivate them to improve themselves. I’m warning you… this is going to be a long post (second part is hungarian translation), if you want to skip it, than do it (at least check the analogue photos from my beautiful friend 😉 ), if you read it I’ll be the happiest person in the word. If it is inspire you? I will not find words to describe my feeling.

So, my family and friends asked me why I’m not working on my website. My reply was very simple: I’m so busy and I don’t have time for it. LIAR! Playing on my phone or watching TV series was easier. I put 100% energy and effort to achieve this dream but on the other hand I shouldn’t neglect my blog. I’ve to develop my brand style and improve my art skills. I believe I don’t need an expensive art school to become a great painter and photographer. I really enjoy uploading and publishing articles and have plans with it, not even small plans. So, I promise to myself I will be more active here and work harder and focus on this, because many people put hard work to bring alive “Pure as Gigi” just because I wanted. I can’t throw away their excellent job and mine. I improved myself a lot in this year, especially in this month. I’m about to share this journey with you. Every life and every dream is different but mine may help you to achieve whatever you want to achieve.

Before I went to high school I exactly knew where I have to be in a few years later. Of course my plans changed as I became older. Being a teenager is sucks, I know…but what I want to write about is education system, family life and your life which is three different thing. I believe our generation is able to make those changes which the word needs. I’m happy to say that I’m lucky with my family. No, we don’t own dollar billions, but we have a supporting, happy family life. How do I know that? If I want to be a bald Buddhist monk they would stand on my side even if they wouldn’t like the idea, but it is my life I do whatever I want just have passion for it. I believe this is how everywhere should be. I’m not saying we are perfect, but we support each other. Sometimes (frequently) we have argument on small things but those pointless quarrels go away quickly. What if your family force you to be a lawyer, a doctor or an accountant and you want to be IDK a dancer, ooook this is too typical example, so an XGames champion? So your family press on you those goals which are not yours. What about the second biggest society impact? The school…Our awesome and well-working education system is teaching you to be a sheep and… don’t dare to risk anything! Which is just bad and I’m not even talking about stupid “popular” kids how bullying others. Let leave this article for next time. What is your middle school doing with you? They are trying to repress your unique personality and talents while you have to stand to the flock of sheep. Perhaps you ask yourself is this blonde b*tch trying to tell me school is pointless and I should not listen to my parents? NO, I’m trying to tell you that you have to find yourself, your (legal!) goals and don’t let anyone discourage you. I’m studying psychology just because I enjoy it and I’m studying in the 3rd best uni in Europe, so I don’t against school. But I don’t think you must study in uni just because it is ordinary. I remember when we applied for universities in high school and my friends told they will send application for 1 course which they want and 2 just make sure they will go to a uni. Why do you do that? Doing something what you don’t like…do a gap year and have experience and adventures and try again next year. I made 3 gap years which was awesome I spent years in China. How many 19-22 years old girls can live in China? Actually a lot. I became wiser than most people in my age and I choose the best course for me.

There are two kinds of teacher, the first type is who is just cool af and easily create students interests, the second type is trying to scare the hell out of you and give you a nice pack of stress which is just unacceptable. Nobody should tell you that you are valueless if you got bad grades. I heard at home all the time: you don’t have to be perfect in everything, it is just impossible, but you can do your best in every part of your life, if you get a bad grades or you don’t achieve your goal immediately, this is fine if you put the hard work in it.

Find your goals! If it’s the same what your parents and society wants from you that’s awesome. If you want to be a doctor go for it! Wonderful career! I hope we’ll meet and you can tell me I eat too much chocolate. Whatever you want just do it with passion and put lot of effort in it! The biggest lesson in my life came from my mum in my early ages when I truly wanted to win a gymnastic competition ( I was a gymnast from the age of 3 till 19) I can’t even tell you how hard training I was doing  and guess what happened. I was the second. This was my first big competition at the age of 9 and I’ve got the silver medal, aren’t that bad. But that time my heart broke into little pieces and I said I will never ever go again to this stupid gym. Of course the second day I was there… and I was doing everything with half energy than my mum said: ok, you finished this awful behave and you leave the gym forever or do it with 120% effort. I asked, what if I’ll fail again? She answered, than you stand up and do it again and again and again until you are successful! It took me years to win this competition but I did it! I’m following this advice in everything I do.

So, I went to achieve my childhood dream in last Saturday. I was working a lot and I studied more, when I got there I was confident, my performance was great. I was excited and enjoyed every second. What wasn’t I? Nervous, you know why? I knew I want this so much, I need it. I have to change my career and this is my way. I just know it and I work for it. Guess what happened? I failed, I came out from the conference room and I knew I need more work, more effort, I’m enthusiastic and I’m going to get this goal. No matter how many times I have to do it again. That’s it.

I’m reading Richard Branson’s book and he is the inspiration to me which I want to become for you. I just admire he’s passion in everything he does. Is he even a real person? How is he’s mind working? I asked these questions and I found the answer clearly in one of he’s book. He takes risks but not stupid risks, he do what he loves and the money will come if you do what you love! I think this is the secret of life, just do what you love with faith and believe in yourself. Surround yourself with people who believes in you, sometimes you will need someone who cheers you up. We all need. Love your family and friends, no matter what are they saying, you just smile and say that I will do it, watch me. Do you think when Scott Kelly said as a child “I’m going to be an astronaut” people believed it? Of course not, but he spent a whole year in space. Unbelievable! That’s it. You don’t have to create huge dreams, just have goals and faith and effort!

I have dreams, big ones which you would find crazy. I won’t tell you what I’m planning I’m going to show you! Be ready for it!

I wish you luck in your life and I suggest you to improve yourself, challenge yourself, step out from your comfort zone, and remember the interesting things will happen outside of it! Dm, comment or email me your goal and tell me what motivate you. I would be happy to read them and I will support you! One more thing, to be rich is not a goal it is not a passion, it is a reward. Do something because you enjoy it, not because it pays well.

About this 3 photo, I met with my friend Orsi. She went to Shanghai a week later when we shoot this. Only three places left on my film and I just bought a prism. We played with it. Check the result!

Have fun!

 

 

Úgy döntöttem ez a poszt megéri, hogy magyarul is megírjam, mert szeretném, ha ahhoz a korosztályhoz is eljutna akik még nem tanultak angolul. Mert a számukra is hasznos lehet.

Szeretném ezt a posztot egy kicsit komolyabb témába fordítani, egy kis ízelítőt adnék, hogy mégis milyen személy vagyok, milyenek a gondolataim, mennyire keményen dolgozom. Valamint meg szeretném mutatni, hogy nem olyan vagyok, mint amit a mi szociális közegünk és az oktatási rendszerünk elvár tőlünk, de értékes vagyok. Harcolok az álmaimért és egyszerűen nem adom fel. Elkövetek hibákat, de ki nem? Tanulok belőlük és haladok tovább. A mindennapjaim célja, hogy motiválhassam az embereket, hogy legyenek pozitívak és a legjobbat hozzák ki magukból. Ezt mától kezdem is terjeszteni. Figyelmeztetlek hosszú poszt lesz…ha tovább lépsz, hát tedd (de legalább az analóg fotókat nézd meg a szépséges barátosnémról). Ha elolvasod, akkor én leszek a világ legboldogabb embere. Esetleg inspirállak vele? Szavakba se tudom majd önteni.

Nem csináltam már posztot jó régen, a gyerekkori álmom elérésére fokuszáltam. Olyan keményen dolgoztam érte amennyire csak lehetett, majd rájöttem, hogy hazudok magamnak. Sok energiát fektettem bele és soka tanultam, de órákat töltöttem candy crush-sal és instagrammozással. Még azt is tudom, hogy a „híres” 14 évesek között volt valami vita egy snapchat story miatt, ami egyszer csak eltűnt és egy valaki felvette. „How ba dat?” És egyébként miért tudom ez az agyzsibbasztó baromságot????  (hát ez jobban hangzik angolul… :S )

Szóval,  a családom és a barátaim megkérdezték, hogy miért nem csinálok már posztokat. A válaszom nagyon egyszerű volt: elfoglalt vagyok, nem érek rá. HAZUG! Telefonon játszani és sorozatot nézni könnyebb volt. 100% energiát fektettem bele az elérendő célba , de a blogot se kéne elhanyagolni. Ki kell alakítanom és fel kell terjesztenem a márkám, valamint a művészetek terén is van hova fejlődni. Nem hiszem, hogy drága sulira van ahhoz szükség, hogy remek festő és fotós legyek. Imádok új dolgokat feltölteni és közzétenni itt, terveim vannak a weboldallal, nem is kicsik. Megígérem magamnak, hogy többet fókuszálok erre és többet fogok foglalkozni ezzel, azért se kéne elhanyagolni, mert sok ember munkája van abban, hogy megszületett a „Pure as Gigi” , csak mert én akartam, hogy legyen. Nem dobhatom el a kiváló munkájukat és az enyémet sem. Sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, de leginkább az utolsó hónapban. Megosztom veled ezt az utat, minden ember más, minden cél más, de talán az enyém segíthet neked, hogy elérd a tied.

A gimi előtt pontosan tudtam hova tartok, természetesen ez a cél változott. A tinédzserkor küszöbén álltam. A tinédzserkor szívás, tudom…nem is beszélve azokról a ’menő” gyerekekről akik, szeretik a másikat kiborítani. De amiről írnék az az oktatás, családi élet és a te életed, mert ezek külön kezelendő dolgok. Úgy hiszem a generációm képes olyan változtatásokat végrehajtani, amire a világnak szüksége van. Örülök, hogy azt mondhatom, szerencsém van a családommal. Nincs dollár billiónk, de van egy támogató családunk. Honnan tudom ezt? Ha azt találom ki, hogy kopasz Buddhista akarok lenni, akkor elmondanák, hogy nincs annyira ínyükre a dolog, de támogatnak benne, ha van elég szenvedélyem hozzá. Minden családban így kéne lennie, nem ráerőltetni a gyerekre, amit a szülő jónak hisz. Nem mondom, hogy tökéletesek vagyunk, de támogatjuk egymást mindenben. Néha (gyakran) veszekedünk, de ezek az apró és felesleges viták hamar a ködbe szállnak. De mi van ha a családod rád erőltet egy szerepet, például orvos, ügyvéd vagy könyvelő, de te nem is tudom, inkább táncos lennél, okés, ez túl általános, szóval pl XGames győztes? A családod rád erőltet dolgokat, amik egyszerűen nem a te céljaid, hanem az övék. Mi van a második legnagyobb szociális behatással? Az iskolával… A mi csodálatos, jól működő oktatási rendszerünk arra tanít, hogy birka legyél és elnyomjon, mint egyéniséget. És nehogy merészelj kockáztatni akármit is! Ami nem jó…most talán azt a kérdést teszed fel magadban, hogy ez a hülye szőke próbálja azt mondani, hogy ne tanuljak és ne hallgassak a családra?  NEM, azt próbálom hangsúlyozni, hogy meg kell találnod önmagad, a (legális!) céljaid, valamint ne hagyd, hogy akárki is azt próbálja elhitetni, hogy ezek rosszak és értéktelen vagy. Pszichológiát tanulok Európa 3. legjobb egyetemén, szóval nem a tanulás ellen vagyok. De nem hiszem, hogy azért kell egyetemre járnod, mert mások azt mondták KELL és ez az elvárt, a megszokott. Emlékszem mikor jelentkezni kellett az egyetemre gimibe és a barátaim mind megjelöltek egy szakot, amit akartak és kettőt alibi gyanánt csak, hogy járjon egyetemre. Miért csinálnak ilyet? Mi értelme olyat tanulni, amit utálsz és nem élvezel? Menj, szerezz tapasztalatot, élményeket majd egy év múlva próbáld újra és menni fog. 3 év telt el a gimi és az egyetem között, mikor is Kínában éltem. Hány 19-22 évesnek van lehetősége erre? Igazából elég soknak…A megtapasztaltak és az inger dús közeg miatt úgy gondolom és látom is, hogy tapasztaltabb, megfontoltabb és tudatosabb vagyok a kortársaimnál és ezért tudtam egy olyan szakot választani, ami valójában érdekel és imádom minden órámat.

Kétféle tanár létezik, az egyik az, aki jó fej és egyszerűen tudja, hogy keltse fel az érdeklődésed, a másik típus, hát…csak egy nagy adag stresszel ajándékoz meg. Senkinek sem kéne a fejedbe azt sulykolnia, hogy értéktelen vagy, ha rossz jegyeid vannak. Amit mindig mondtak nekem otthon az az volt, hogy nem kell mindenben tökéletesnek lenni, nem is lehet, de ha mindent a lehető legtöbb erőbedobással csinálsz, akkor nem is számít és az sem, ha nem elsőre éred el a céljaid.

Találd meg a céljaid! Ha ez ugyanaz, mint amit elvárnak tőled, akkor az szuper, harcolj érte! Ha orvos akarsz lenni, akkor ez csodálatos és dolgozz érte keményen. Akármit is akarsz elérni az életben, legyen hozzá szenvedélyed és még több erőfeszítésed. Jó korán meg kellett már tanulnom, hogy könnyű pofára esni, de fel kell kelni. 9 évesen készültem az első nagyobb tornaversenyemre, el sem tudom mondani milyen kemény edzések voltak, visszagondolva elég hihetetlen. Eredményül második lettem, rögtön az első nagy versenyen egy ezüstérem. Nem is olyan rossz. De akkor természetesen ezt nem így gondoltam. Hisztiztem egy nagyot és közöltem, hogy én ugyan vissza nem megyek abba a terembe, persze ez nem így lett. De mindent csak fél energiával csináltam. Mire anyukám kirángatott a teremből és kijelentette, hogy vagy elmegyünk és többet nem jössz ide, ha így viselkedsz vagy visszamész és 120%-ot adsz bele. Mire megkérdeztem, hogy mi van, ha megint nem lesz elég amit nyújtok. Azt a választ kaptam, hogy akkor felállsz és újra próbálod amíg nem sikerül. Évekbe telt megnyerni azt a versenyt, de sikerült és megérte. Mindenben ezt a tanácsot követem, addig próbálom a dolgokat, amíg nem sikerülnek.

Szóval, múlthét szombaton éppen az egyik gyerekkori álmom megvalósításán ügyködtem. Rengeteget készültem és még többet tanultam rá, mikor odaértem, teljes mértékben magabiztos voltam, imádtam, élveztem ott lenni. Sőt, remekül szerepeltem. De tudod mi történt? Nem sikerült, kijöttem a konferenciateremből és a legelső gondolatom az volt, hogy még ennél is többet kell készülni. De el fogom érni, ezt akarom, ez lesz! Tudom, hogy ott a helyem, karriert akarok váltani és ez az én utam. Nem érdekel hányszor kell megpróbálnom.

Richard Branson egyik könyvét olvasom, ő olyan inspiráció amilyenné szeretnék válni a számodra. Egyszerűen csodálom a kitartását és a szenvedélyét mindenben amit csinál. Most ő komolyan egy ember? Mi a különbség az ő agyműködése és az enyém között? Ezekre a választ megtaláltam az egyik könyvében, egyértelműen leírja, hogy közte és a kevésbé sikeres emberek között a különbség csupán annyi, hogy ő hajlandó kockázatot vállalni, persze nem olyanokat, amik értelmetlenek és egyértelmű kudarcba fullad, de más mégsem merné megkockáztatni. Valamint azt csinálja, amit szeret, ha azt teszed, amit élvezel a pénz majd jönni fog. Azt hiszem ez az egyszerű recept, ahhoz, hogy boldog legyél. Csináld amit élvezel szenvedéllyel és a jutalom jön majd. Szükségünk van támogatásra, mindenkinek. Vedd körül magad olyan emberekkel akik maximálisan hisznek benned. Szeresd a családod, a barátaid, ha néha mégis el akarnak bizonytalanítani, akkor csak csináld meg a dolgodat és mutasd meg nekik. Napjaink leghíresebb űrhajósa, Scott Kelly kisgyerekként kijelentette, hogy ő ugyan már asztronauta lesz, természetesen senki nem hitte el. Mára már eltöltött egy teljes évet az űrben, hihetetlen! Nem kell, hogy óriási céljaid legyenek, csak szenvedély, erőfeszítés és még több munka!

Nekem nagy álmaim vannak, nem írom le őket, egyszerűen csak megmutatom. Készülj rá!

Sok szerencsét kívánok az életben és az javaslom, hogy fejleszd magad, minden téren, állíts kihívásokat magad elé, lépj ki a komfortzónádból, mert hát az érdekes dolgok azon kívül történnek. Írd meg nekem a célod, élvezettel fogom olvasni és támogatni foglak benne. Ja és még valami, gazdaggá válni nem tekinthető célnak, az nem szenvedély, az csak egy jutalom. Azért csinálj valamit, mert élvezed, ne csak azért mert jól fizet.

A három képről pedig annyit, hogy ezt egy héttel azelőtt fotóztam, hogy Orsi elment Shanghai-ba. Maradt három kocka a filmemen és vettem egy prizmát is, amivel eljátszadoztok. Nézd meg az eredményt.

Jó szórakozást az életben!